Meglepetés...

Lányok, ma újabb gyógyuljmeg-ajándékot kaptam, egy kedves tűbarátnőtől, akivel már nagyon régen találkoztam: Sofie-tól.:) Egy gyönyörű szívecskét. Sírtam.:) Nagyon jó nekem, hogy gondoltál/gondoltok rám, ígérem, lesz márnembeteg-mosolygós bejegyzésem nemsokára. KÖSZÖNÖM! A fényképgépem vacakol, így, Sofie, ha nem bánod, kölcsönvenném a te képedet: A szekrényajtó gombján gyönyörűen mutat...:)

Vacak kép lett...

Alig látszik.:(

Unokaöcsi...

Kis vigyorka..

Gyógyuljmeg-ajándék...

Köszönöm szépen, Évi! Sokat jelent nekem!:)

Jól vagyok...

Képzeljétek, a héten szépséges szép krizantémokat vettem a teraszra...:) Nekem - a tökök mellett - igazán ők jelentik az őszt, amit imádok! Gyönyörűek, csak úgy ragyognak! Elkapott vmi rusnya nyavalya az elmúlt pár napban, köhögtem, mint egy csacsi, nem tudtam aludni... De elmúlt. Sok-sok filter Twinings zöld teám bánta.:) Nyami.

Hurrá, nyaral(t)unk!:)

Elmaradtam, nagyon. Most került csak sor arra, hogy feltegyem a nyaralós képeinket, én lusta, lusta... Mindegy, jobb későn, mint soha, nem igaz?;) Tihanyban voltunk. Keresztlányom, Petra, és Barni nagyon rákészültek az úszásra... ... ám végül beszorultunk a panzió kertjébe, ahová kiszaladhattunk, ha egy-egy fél órára kisütött a nap... Jen kutya velünk nyaralt, sőőőőt, még úszott is a Belső-tóban... .. míg Ciccnek sajnos itthon kellett maradnia, bár nemigen bánta. A teraszon bulizgatott.:) Azért jó volt ám, csak a két kölyök folyton kétfelé ment, kétfelé akart mindent, és nyugalom nem volt... Kislükék.

Ajándék.:)

Lányok,vettem egy új notebook-ot!:) Jaj, nagyon örülök neki, apróka, gyors, csinos, okos..:) Most már könnyebben írkálok majd, hisz a régin egy kínszenvedés volt...

Ő az...

Zorántól.

'Ő az, kit pont ilyennek láttam,
Mikor izgatottan vártam,
Hogy csak ő jöhet...
Ő az, s mit önmagamról hittem,
Mindent félre kellett tennem,
Ez már az új szerep

Változom, hogy megfejtsem őt...
Bámulom, s lelkembe lát...
Hallgatom a jövőidőt,
Hogy merre visz tovább..

Ő az, kit kézen kéne fognom,
S lehet akármennyi gondom,
Sohasem bántanám,
Ő az, nem segít az emlék,
Mikor feladja a leckét,
S meg kéne oldanom...

Érte van feljebb a hangom,
Érte van, ha nehéz velem...
Érte van, ha nyújtózva tartom
A mércét mindig fenn...

Látod, ő az, ki megtanított arra,
Hogy a sorban első nem vagyok.
Látod, ő az, aki rám is hallgat néha,
És ha hallgat, aggódhatok...

Ő az, tudom, tisztára az apja,
De a szeme és a hangja,
Azt mondják, én vagyok...
Ő az, aki megtanul majd mindent,
Ami nekem soha nem ment,
Őbenne bízhatok...

Nélküle csend volt a házban,
Nélküle túl nagy a csend...
Nélküle mindent megtaláltam,
De mért is kell a rend..?

Látod, ő az, eszembe jut róla
Néhány régi, veszélyes kölyök...
Látod ő az, fogalmam sincs róla,
Hogy is kéne őriznem őt..?

Látod, ő az, még ölbe vettem tegnap,
Sokszor mondta, mindig így lesz majd...
Látod ő az, kinek szép lesz majd az a holnap,
S ott a dalban így is marad...

Ő az, s tudom, elválunk majd egy nap,
Hm, csak mosolyogni tudjak,
Amikor elköszön...'

Barninak.:)