2008. március 18., kedd

Ő az, akiért tenni kell...

A KUTYA, akit gazdái "ottfelejtettek", amikor elköltöztek, még csak nem is szóltak senkinek, hogy lássák el őt. Közel egy évig minden áldott nap ült a ház előtt és várta őket haza... A KUTYA, aki méteres láncon tengette életét, majd az első hidegek alkalmával halálra fagyott... A KUTYA, aki kölyökként halott, elütött testvérkéjét őrizte egy napon át - mert soha senki nem kívánta őket a világra, soha senki nem foglalkozott velük... A KUTYA, akit meguntak, akit egyszerűbb volt kirakni, mint az életet úgy alakítani, hogy neki is helye legyen benne; aki beteg lett és akkor már nem értékes, sőt, pénzbe kerül - noha idős már és egy életet leszolgált gazdái mellett; A KUTYA, akit kölyökként senki nem akart a világon tudni, de egyszerűbb megszabadulni tőle, mint felelősen megelőzni a világrajöttét; A KUTYA, akire nem vigyáztak és amint kiderült, hogy vemhes, mennie kellett.. A KUTYA, aki a sintértelepen egy ketrecbe zárva remegve várja, hogy megmentsék... A KUTYA, akit soha senki nem keres, aki megbújik a padok alatt, a kennel sarkában, aki az elszenvedett csalódások, fájdalmak után már nem bízik senkiben, nem próbálja felhívni magára a figyelmet, így senki nem veszi észre valójában milyen jó kutya és menhelyen éli le az egész életét, ha ez életnek nevezhető... A KUTYA, akit őrjöngő fenevadként hoznak ki az ápolók, de amint a szemébe nézel, ahogy beszélni kezdesz hozzá és elmondod neki, hogy segíteni akarsz, minden fájdalma, eddigi sérelme, félelme után is tudja azt mondani, hogy "bántottak, becsaptak, éheztettek, vertek, elkergettek, fáztam, kóboroltam, régen nem kaptam jó szót DE megint, újra hiszek neked, az EMBERNEK, megbízom benned, gyere, menjünk, ülök itt szépen melletted, ha megengeded, még meg is nyalogatom a kezed..." A KUTYA, aki nem nyer díjakat, nem szép a sznob közízlés szerint, akit soha, senki semmire nem tanít és csodálkoznak az emberek, hogy neveletlen, hogy nem tudja az együttélés szabályait és egyszerűbb megszabadulni tőle és beszerezni az újat; aki keverék, akit soha senki nem akart, aki mindenre képes lenne az emberért, de soha nem kapja meg az esélyt, hogy ezt bebizonyítsa. A KUTYA, aki ma, a XXI. században Magyarországon ebben a pillanatban is többtízezred magával kóborol, szenved sintértelepen, menhelyen, láncon és akiért soha, senki nem ejt könnycseppet sem... Csillártól. Sírtam.

2008. március 15., szombat

Monda

A Nemzeti Ünnep kapcsán eszembe jutottak megint barátaim, akik Csíkszeredán élnek. Úgy gondoltam, mesélek kicsit Barninak a legendáról, amit összefűz minket. Ő csillogó szemmel hallgatta a Hadak Útja és Csaba királyfi történetét. Ugye ismeritek? Ha mégsem, szívesen mesélek róla...

Csaba és Aladár Attila fiai voltak. Az Isten Ostora fiai. Mikor Attila (székelyföldön Etele) meghalt, testvérháború tört ki a két fivér között. Aladár ereiben német vér folyt, míg Csaba édesanyja Görögországból származott. A hunok Csabát támogatták a harcban. Az első csatában ő győzedelmeskedett, de a másodikat (Piliscsaba határában) elveszítette. Tizenötezer sebesült vitézét a legenda szerint "vérelállítófűvel" meggyógyította, majd elindult Görögország felé. Útközben háromezer vitéze letáborozott a mai Erdély hegyei közt, őket végül Csaba hátrahagyta. Esküt tett nekik, hogy ha baj fenyegeti majd őket, ő segíteni fog. Háromszor fordult meg a hun sereg Görögországba menet, háromszor ment vissza segíteni a hátramaradottaknak. Végül megérkeztek úticéljukhoz. Sok-sok idő eltelt, meghalt már Csaba, meghaltak a vitézei is. A háromezer Erdélyben maradt vitéz utódai a székelyek, a magyar népből kiszakított hunok, akikben ma is él a legenda. Csaba legendája. Hiszik, hogy amikor újra bajba kerültek, Csaba, a halott vezér nem hagyta őket cserben. Hiszik, hogy megnyílt a Hadak útja (Tejút), és Csaba a seregével, holt vitézeivel segítségükre sietett, s ha baj éri őket, sietni is fog mindig. Visszavárják ma is Csaba kiráyfit, az ősüket, aki minden magyar őse, hisznek benne, sírnak érte. Innen a csodálatos székely himnusz két versszaka, a dicső múlt, a fájdalmas jelen: 

„Ki tudja, merre, merre visz a végzet: 
göröngyös úton, sötét éjjelen. 
Vezesd még egyszer győzelemre néped, 
Csaba királyfi, csillagösvényen. 
Maroknyi székely, porlik, mint a szikla 
Népek harcának zajló tengerén, 
Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja, 
ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk! 

Ameddig élünk magyar ajkú népek, 
Megtörni lelkünk nem lehet soha, 
Szülessünk bárhol, földünk bármely pontján 
Legyen a sorsunk jó vagy mostoha, 
Keserves múltunk – évezredes balsors, 
Tatár s török dúlt, labanc rabigált. 
Jussunk e honban, magyar-székelyföldön, 
Szabad hazában élni boldogan.” 

S a vágyott jövő: 
"Kigyúlt a mennybolt, zeng a Hadak Útja 
Csaba királyfi gyűjti táborát. 
Szűnik az átok, kiapadt a kútja, 
Szívünkön égi öröm lángol át. 
Hiába zúgsz már, gyűlöletnek árja, 
Megáll a szikla, nem porlik tovább! 
Imánk az Istent újra megtalálja: 
Köszöntsd ma, népem üdvöd hajnalát!" 

 Olyan szép... Valaki azt mondta nekem a héten, hogy a székelyek nem magyarok. Ez a válaszom.

2008. március 14., péntek

Ünnep

Március 15.

Zsír fogytán, bor apadtán tengtek a jobbágyfalvak.
Füsttelen tűzhelyeken főzték a forradalmat.
Nemzetiszín lobogó röpült a szemek előtt,
behasadt fecskeszárnya vívta a zöld levegőt.
Félelmes tavaszidő láttatott seregeket...
Gyönyörű elgondolni azt, ami nem lehetett...

És... http://www.youtube.com/watch?v=7FzZJctZEqc

2008. március 8., szombat

Dal...

Hát minden véget ért, annyi év után...
Egyszer csak eljött az a furcsa, álmos délután,
Aztán hosszú éjszakák és fázós nappalok,
Azt hittem én, mindent végleg feladok...
És jött egy nap,nincs semmi vész,
Itt vagy és azt mondod, hogy félreértés volt ez az egész,
Már úgy éreztem én, hogy minden összedőlt,
De rájöttem, hogy nélküled is forog még a föld!
Van még remény, túlélem én!
Nyitva az ajtó, lépj át a holnap küszöbén...
Ha egyszer azt mondtad: "Ennyi volt szívem,
Itt a vége!" - akkor tényleg így legyen!
Engem ne várj! Már úgyse fáj,
Ennyi elég volt a könnyekből,
ne hívj, ha nem muszáj,
Kérlek, újra el ne hidd,
hogy rendben lesz megint,
Már ne várj, engem ne várj!
 Semmi sincs talán, ami összetart,
Egyszer elmúlt, te mégis mást akarsz,
Ó, mondd, most mire vársz, ennyi mért nem volt elég,
Már igy is jó, menj és vissza sose nézz!
És hogyha látsz más oldalán,
Hát te akartad így, nem az én hibám,
És nem mondhatod azt, hogy rossz voltam veled,
Most újra szabad vagy és bárki mással újrakezdheted!
Van még remény, túlélem én!
Nyitva az ajtó,lépj át a holnap küszöbén... ...

Katának

Az ismerős (selyemmályva):


Az ismeretlen:



Mi lehet vajon?

Csak pár kép összevissza...

Pillanatkép a versenyről (NYERTÜNK!!!:)) Voltak intimebb pillanatok is...;) S énekeltünk is: "Ja jubju Tyereskováááááá Ja jubju igyi szuda! Levél a távolból, Szeretlek mindenhol!":):):) Az egész mű itt hallható/látható: http://www.youtube.com/watch?v=cdb-AAJg5SU Imádom!

Barni vagány:) Farsang az oviban: Mi ketten: Cijjma (Barni fotózta ám!)

PIF - úgy örülök nekik!:)

Ezeket a gyönyörűségeket Bogitól kaptam!:D Ugye csoda-nagyon-szépek? Teljesen beléjük vagyok szerelmesedve!
Köszönöm szépen, Bogi!:-*




2008. március 2., vasárnap

Google-játék..:)

Nina sugallatára, már tervezem pár napja, most jutottam el a cselekvésig:

1. következő szülinapodon ennyi éves leszel / age you will be your next birthday:


2. egy hely, ahová szívesen elutaznál / a place what you would like to visit:


3. egyik kedvenc helyed / one of your favourite places:


4. kedvenc tárgyad / your favourite object: nincs ilyen. Majd gondolkodom rajta még egy kicsit.

5. kedvenc ételed / your favourite food:


6. kedvenc állatod / your favourite animal:


7. kedvenc színed / your favourite colour:


8. egy régi állatod neve / name of a past pet:


9. a hely, ahol élsz / city where you live:


10. első tanárod neve / first grade stitcher's name:


11. középső neved (beceneved) / your middle name:


12. rossz szokásod / bad habit:


13. kedvenc virágod / favourite flower:


14. kedvenc ünneped/ favourite holiday:




Most Ti következtek! :)

* * *