2007. október 27., szombat

Depi...

Mostanában nem vagyok vmi jó passzban... Semmi sem sikerül, semmi sem stimmel. Tegnap volt az iskolai szecskaavató. Nem volt sok kedvem, de elgondolkodtam, s arra jutottam, pont jó lesz a délután arra, hogy kicsit Kati barátnőmmel legyek. Tehát az volt a terv, hogy dél körül átbuszozok Bólyra, majd vissza az avatóra. Azt nem tudom megmagyarázni, miért nem kocsival mentem... De ez olyan megfelelő ötletnek látszott. Aztán reggel bejött Tamás a suliba, s elmondta, jön a bálba ő is, Petra is, Andris is. Így már jobb kedvvel gondoltam az estére. De azért nem ilyen egyszerű minden. Tamás is azzal a busszal jött, amivel én, s természetesen el kellett menni hozzájuk. Anyukájának (aki egy tündér, azt hiszem, nem mondtam még...) fájt a foga, s különben is, ez úgy szokott zajlani, hogy: "Otthon van anyám, gyere már el adni neki egy puszit!":) S megyek. Most is... Aztán jött Kati is, de megharagudott. S azt mondta, mindenki fontosabb, mint ő. Pedig ez nem igaz... Tamás azt is kitalálta, hogy az eredetileg tervezett öt órás busz helyett menjünk vissza a fél négyessel, és találkozzunk Andrisékkal az Átriumban. Ez az iskola melletti csehó. Ott voltunk fél hatig, megismertem pár új embert, ittam két baracklevet és Gábor felvett, mentünk a szecskaavatóra. Megbeszéltük, mikor Tamásék jönnek a bálba, rámcsörögnek. Vacakul éreztem magam a rendezvényen. Percről percre vacakabbul, de hogy miért, azt nem tudom. Végigálltam a másfél órás műsort, és a lábam is fájt. Hülye magas sarkú cipő! S mivel nem hívtak nyolcig, gondoltam, elfelejtettek. Ottfelejtettek. S elindultam a nyolc huszas buszhoz. Nem is szóltam nekik... Majd' megfagytam, de úgy kell nekem. Még jó, hogy a buszmegállóban dideregve találkoztam Noémivel és Danival, ők pedig olyan aranyosak voltak, hogy együtt dideegtek velem, míg jött a busz. Felszálltam, s öt perc után csörgött a telefonom. Tamás. Hogy indulnak. Csend. Következő kérdés: Ugye, te nem a buszon vagy???? De. Ott. Szó nélkül leléptem. Mindenkit megbántottam. Tök jó. No, Kati is haragszik, tudom. De majd kiengesztelem. Remélem. S a többieket is. Ha szóbaállnak velem. Jó kis este volt... Aztán olvasom ezt: "Három héttel ezelőtt eltűnt Szombathelyen, Binder Anikó tenyészetéből, két svájci fehér juhászkutya, egy 10 hónapos Lepke nevű szuka és egy 1,5 éves Akela nevű kan. A kislány tetemét egy héttel később megtalálták a Kisunyomi Dűlő és a Jáki erdő határában, szétlőtt lábbal és gerinccel. Brutális módon kivégezték! A fiú kutyáról annyit tudunk, hogy néhány nappal az eltűnése után a réten dolgozó emberek látták őt is meglőve, de megfogni nem tudták. A kan különös ismertető jele, hogy mindkét melső lábán le volt borotválva a szőr, mert eltűnése előtt egy kullancsfertőzés miatt vérátömlesztést kapott. Ha bárki bármit tud a kutyusról, kérjük jelezze nekünk! Dallos Júlia 06/30/9990445 Binder Anikó 06/30/3879251 Szabó Zsuzsa 06/70/3819090" Hát, elegem van az emberiségből. A vadászokat pedig gyűlölöm! Mit ártott neki az a kölyökkutya? Rosszul vagyok az egésztől.:( Szerencsétlen kutyák... Olvastam egyszer valahol, hogy a szadisták azért szeretnek éppen kutyát kínozni, mert ők nemesek, védtelenek és jók. Így van. Könnyű prédák. Nem érdemeljük meg őket.

2007. október 24., szerda

Buta reggel, buta gondolatok...

Ma hajnalban felnyüszögött Jen kutya. Levittem egy gyors sétára, majd visszafeküdtem, félájultan.... S olyan fájón-szépet álmodtam..! Hogyan lehetséges, hogy visszatekintve pontosan tudom, hol rontottam el a dolgaimat? Hogy lehet még mindig, tízenpár év után is ugyanarra a pasira gondolni? Akivel mindössze egy évet töltöttünk együtt? S a végét nagyon elrontottam? Hogy lehet vele álmodni, és úgy ébredni, hogy jó volt látni? Hiába vannak körülöttem, ők nem kellenek. Csak Ő kell. Mikor két éve azt mondta, kilenc év után: "Szerelmes vagyok beléd.", így egyszerűen, lecsupaszítva... S mikor négy hete, hajnalban, miközben a hülye buszra vártam, dudált mellettem kocsival, s intett, hol tud megállni... Odavánszorogtam, nem is tudom, hogy vitt a lábam... Azt kérdezte, fázom-e. Nem. Akkor miért remegek? Mire én kitaláltam a legostobább választ: tőled, te hülye.:) Mire ő mosolyogva: hiszen én nem bántalak, tudod... Jah. Nem. Csak én bántottam őt mindig. Akkor pedig, a kialakult helyzetben nem dönthetett jól. Már nem. Tudtam, ha marad, belehalok. Ha jön, akkor pedig nem fogom többre tartani a többinél... Hiszen ha elhagyja a gyermekét, olyan, mint bárki más... Én és a hülye elveim, ennyi... Azt kérte, mondjam, jöjjön el, s már csomagol is. Persze nem tudtam mondani... (Cs) Igyekezni fogok, hogy délután összehozzak egy értelmesebb bejegyzést, ígérem.:) Csak most nem vagyok jól... Egy álomtól.

2007. október 7., vasárnap

"Alkotói válság"..;)

Lusta vagyok. Naaagyon... Fáraszt az iskola, fáraszt minden. A lakás szanaszét, a varrógép még mindig a gardrobban... Nem is hímeztem. Pedig annyi terv volt...

Annyi azért történt, hogy Melinda barátnőm előrehaladott Halloween-i előkészületeit látva belémnyilallt, hogy sehol sem tartok... Így most, kedvcsinálónak megmutatom nektek a tavalyi és a tavalyelőtti Mindenszentek-esti asztalunkat.
Múlt évben:

Két éve:


Végül pár ötlet a Mindenszentek éji vacsorához, desszerthez:











Voltam fodrásznál pénteken. Bettina unszolására, miszerint le kellene vágatnom a hajam, foglalkozni kezdtem a gondolattal... De csak eddig jutottam.:)) Végül Inci barátnőm elcibált a fodrászhoz, és elég jó lett a hajam. Könnyebb lesz így.

Csütörtökön osztálybulink lesz. Bólyon, Attiláék pincéjében. Főzünk csirkepörköltet, jön Attila is, Tamás is. Meg Dávid.:) Érdekes lesz, mert aznap délután ötkor fogadóóra is lesz a suliban... Nem kicsit fogok rohanni.

Ez a macska édi, mondtam már? Igazából semmi rosszat sem csinál, csak zizeg. Bár azt folyamatosan.:) Barnival még mindig imádják egymást, s már Jennel is elvannak. Ma reggel majdnem kimostam őkandúrságát. Bepakoltam a mosógépbe, majd kimentem a konyhába. Vissza a géphez, becsukom, elindítom... Miközben a szobában tettem-vettem, halvány nyávogást véltem hallani... Megnéztem... Jól tettem.:) Klasszikus, de Cijjma nem díjazta.:)

No, megyek, húz az ágy! Jó éjt!